szombat, szeptember 15

GERGYE KRISZTIÁN TÁRSULATA ÉS A KÖZÉP-EURÓPA TÁNCSZÍNHÁZ PRODUKCIÓJA - Danse macabre

A minimalista látványvilágot erős motívumok határozzák meg. A tánc eszközévé váló két kasza a haláltánc banálisnak tűnő kelléke. Az alkotók viszont elérték, hogy a kasza jelenetről jelentre átalakuljon. Az előadásban megjelenő obszcenitás, a kasza nyele mint fallikus szimbólum, adott ponton eltúlzottnak hat, ám a Dance Macabre előnyére válik, hogy előtte már több formában láttuk a használt kelléket. Erőteljes kép például az ingaórává alakítás, amikor minden mozdulat leáll, és csak a kasza suhogása hallatszik, jelezvén a közeledő halált. A haláltánc idején az áldozatok egyenlőként vannak ábrázolva, ezért elfogadhatóak az ismétlődő motívumok, s az már csak alkotói rafinéria, hogy a visszatérő mozdulatokban megjelenő kis változtatások mégis képesek megmutatni a különböző karaktereket, a halálhoz való viszonyulásunk különbségeit. Letisztult mozdulatrendszerű előadás, amely egyértelmű gesztusokat használ. Ez egy nemzetközi táncfesztivál esetén még inkább érvényesül, mert itt létrejön az, ami sok előadásnál nem. Mindannyian egy nyelven kezdünk beszélni, a mozdulat és a zene nyelvén, egyformák vagyunk, akárcsak a haláltánc szereplői. (deka)

A haláltánc igazi feszültsége a szörnyszerű csoport-kompozíciókban igazán tettenérhető. A szörnyek „megszületése” és egy gyengéd mozdulatból kiinduló láncreakcióként megjelenített halál valami olyan szempontból közelíti a központi témát, ami túljut a kliséken. A „négykezes etűdök” hátborzongató koponya-formákat idéznek, amit játékossággal „fejelnek” meg az alkotók. Ezekhez a jelentéses pillanatokhoz hasonló a kaszák inga-szerű, szinte önműködő mozgása, ami behozza a fogyó idő archetípusát. (kata)

A néha megjelenő játékosságban rejlett valamilyen lehetőség. A tánckánon és hármas jelenetek látványosabbak voltak, a körmotívum kezelése is jól működött. (réka)

A fényezés visszafogta az előadásban rejlő durvaságot, azzal, hogy kellemes és biztonságos atmoszférát teremtett. Nyitottnak tűnt a játéktér, de mégsem volt kiút a színészek számára, mindaddig amíg véget nem ér a rituálé. Teljes koncentrációval vettek részt, minden izom feszült, a pillantásaiktól megíjedtem. (zsomb)

Mitul apare aici ca frumuseţe povestită de corpurile care se mişcă și se metamorfozează aproape inuman. Discursul dansant pune in valoare bogația fizică a interpreților, capacitatea lor de a se descompune, in sens grotowskian, într-o variata biomecanică. Personajele par că au purtat bătalii secole întregi datorită costumelor și atitudinii superioare. Dar astfel, componenta misterului este accentuată. Protagoniștii trec ușor de la “hidoșenie” la un lirism al monștrilor, evoluție care a solicitat publicul. Spectacolul invită,este aproape interactiv, m-am surprins gândind: “Ahaaa.E Charon, luntrașul Styx-ului”.Mai mult, multe din imagini mi-ai amintit de studiile lui Francis Bacon despre corpul uman. Așadar, trimiterile au fost clare deși cr
ed că e necesar un public avizat care să aprecieze experiența unei astfel de călătorii.(elisa)




A zeneválasztás és a térhasználat együttese kétséges. A hatalmas térben elveszett a haláltánc súlya, a koreográfia nem volt képes kitölteni a köbmétereket. Nem vált hangsúlyossá a puritán fehér (padló) és a fekete mozgás (jelmez) közötti ellentét. A mozdulatok nem hordoztak magukban mélységet, megmaradtak a makulátlan test felszínén. Az ismétlések szájbarágóssá váltak, főleg, hogy a kezdeti energiát a táncosok n-edik alkalomra már nem hozták ugyanolyan intenzitással. Azt mondanám, hogy jó, szép, de szép lehet egy masni, vagy kirakat, a danse macabre miért hordozná magában a szép fogalmát? (réka)

Az ismétlődő motívumok nem voltak olyan erősek, hogy többször is megnézzük azokat. Sok energiára volt szükségük a színészeknek, de a végére kezdett elfogyni... így hosszúnak tünt az 50 perc. (zsomb)

A különböző táncstílusok elemeiből építkező mozdulatsorok túl elemeltek, túl esztétikusak a témához, a többszöri ismétlés ellehetetleníti a haláltánc feszültségének fokozását. A közönség lassan elveszti érdeklődését. (kata)

Au existat momente în care îmi era frică de obiectul scenic “coasă” pentru că, fiind real, el putea să provoace accidente.(elisa)



Hogyan jutottak el a haláltánc ilyen stílusú ábrázolásához? (réka)

Lehet-e mozgással az illusztráláson, kifejezésen túl értelmezni is? Meg tudja e válaszolni a sok „miért”-et? (zsomb)

Egy haláltáncot csak feketében, rezzenéstelen arccal és humor nélkül lehet elképzelni? (deka)

Miért érzi azt egy alkotó, hogy több eszközzel is el kell mondja ugyanazt? Bizonytalanságból nyomatékosít? A halálhoz kapcsolódó kézenfekvő jelek – csuklya, kasza, a cím – mind szükségesek? Elkerülhetetlen a túlmagyarázás? (kata)

Coasa a fost o alegere bună,care a fost folosit original dar, de ce o coasă adevărată?(elisa)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése