Mint egy harminc perces élő installáció. Merész, de illedelmes. A testet megemeli a testi fölé. Az ilyen próbálkozásoknál általában mocorog bennünk valami elutasítás. Itt viszont játékossággal, humorral kezelve úgy jelenik meg a meztelenség, hogy nem zavaró. A vulgáris helyébe a természetesség lép. Pontos, jól felépített, és frappáns. Illetve ezek mellett még arra is van ideje, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzon, ami az alkotás határait, az alkotó helyzetét feszegeti. (réka)
Téglás Istvánnak nincsenek feszélyezett pillanatai. Le meri vetkőzni gátlásait, ettől lesz minden pillanatában őszinte a játék. Az erős fizikai és szellemi (!) jelenlétet igénylő részeknél is figyel a közönségre. A legkoncentráltabb pillanatokban is rá tud nézni arra, aki köhög, vagy felkacag. Azon kevés előadások (és csak azért nem használom a performance kifejezést, mert az alkotók előadásnak tekintik) közé tartozik, ahol nem zavaró a meztelenség. Téglás István meg meri mutatni saját testét. És ami ez esetben még fontosabb, azt is láthatjuk, milyen folyamat játszódik le benne a lemeztelenedéskor, mindezt jó humorérzékkel fűszerezve. A Dance a palyful body nem polgárpukkasztó és nem öncélú, hanem őszinte és önreflexióra késztető. (deka)
Az intimitás bejárta a nézőteret is. Óriási ereje volt a csendnek – az elején fusztrált, de lassan elkezdett beépülni az előadásba. Nem tudtuk mi sem elrejteni magunkat másoktól. Mindenki hallotta ha valaki nyelt, szimmogott, vagy megvakarta a fejét. Kihívás volt a nézőnek is. Az előadás vontatottsága a „nem szépségében” gyönyörű volt; sajnos két jelenetnél ez öncélúvá vált. (zsomb)
A fal, a matrac, az ajtó, a padló és a nézők mind társai a táncosnak. Michelangelo anatómia-tanulmányai, falfirkák és szimpatikus szörnyszülöttek, rajz- és bábfilm, pop art és francia fotóművészet keveredik ebben a 30 percben. Iszonyat technikás és rafinált. Véresen komoly és játékos. Kifordítja a sarkából a Figura stúdiótermét, felborítja a síkokat. Már azt sem tudod, hogy te vagy ő van a feje tetején. Felemeli a néző(tere)t. (kata)
Experiențe vizuale noi înainte de a (ne) aplauda CORPUL. Mai întâi e necesar de explicat “to perform” (a performa), care înseamnă a fi în faţa unor spectatori în urma unui acord convenţional,a manipula sau dirija percepţia lor. A doua mențiune e legată de relativitatea contemporană a termenului de dans, scenă sau actor. Așadar, cu ideea unui “orice” care poate să fie obiectul focalizării unui iubitor de emoții publicul așteaptă experimentul. Un om, un gol, un plin, respirația umană, “respirația” saltelei, metamorfoza lui, personificarea “ei” alături de orizontale și verticale căutate și negate formează un…un greu de definit univers. Atributele privirii mele se numeau fie Kafka, fie Marina Abramovic, fie Peter Brook. Dar corpul contiunua să existe, pur și simplu. Iar dacă nu făcea o reverența în final, nu mi-aș fi amintit că eu am fost un spectator și acum se aplaudă în spiritul convenției. De aceea poate m-a surprins că prospețimea pe care am simțit-o este revitalizată de 4 ani.În 2009 se scria: « Dance a playful body » susține ideea unui corp « pe care se succed perpetuu situații asumate contextual, alternative ale unei deveniri însușite cu mijloace performative. »(Gina Șerbănescu – Corpul ca “idee-cameleon” în Teatrul Azi, nr. 1-2/2009) iar spectacolul este mai viu ca oricând, potrivit mărturisirii Andreei Novan (care semnează direcția artistică). E greu să îți revii după un astfel de spectacol, de unde să începi, care e firul narativ, unde se termină? Cum să îl povestești? Un corp care nu vrea să poarte un mesaj didactic sau să proclame o formă, “Dance a playful body”este un performance al un corp-anticorp, dar și al unui corp esență în care interiorul protagonistului vibrează într-o tăcere aproape brutală cu interiorul spectatorului. E un exerciţiu de sinceritate ca actorul să elimine convenția “Gata!Acum sunt un personaj și joc în fața unor ochi”. Astfel, mișcările lui Téglás István, deșii foarte intime, nu sunt deloc vulgare, ele se simt naturale, îi sunt organice,chiar benefice. Mai mult, există o reacție la zgomotele din public, există un exibiționism purtat cu mult umor în fața ochilor din sala, dar ceea ce emoționează este modul cum se face trecerea dintr-un registru afectiv violent în unul plăcut,comfortabil atât pentru spectator, cât șii pentru performer. Eu m-am celebrat văzând acest spectacol, dar nu știu încă de ce. Poate, așa cum adaugă Andreea Novac « spectacolul acesta nu e frumos, el se află la limita dintre sublim și grotesc ». Sau poate experiențele vizuale ca aceasta îmbogățesc interiorul și explicațiile ar atenua interiorizarea fiecăruia.Apoi, apreciez ideea unei discuții despre procesul, finalitatea și așteptările unor artiști atât de pasionați. (elisa)
Az alkotók bevallása szerint a négy éve játszott előadás környezetében éreztek valami hiányosságot, ezért az évek alatt bevezettek egy előadást követő közönségbeszélgetést, amely úgymond hozzánőtt az előadáshoz. Annak ellenére, hogy szórakoztató és tartalmas dialógust folytatott egymás között a két alkotó, szélesebb körben nem történt meg a beszélgetés. Így utólag értelmetlennek tűnik ez a kezdeményezés, hiszen az előadás nincs rászorulva a magyarázkodásra. (réka)
A plakát túl sokat mutatott meg az előadásból. Mindenki tudta, hogy intim előadás, mindenki várta... és nem volt meglepődés. Sőt, még fény-árnyék sem. Mint más lélek-vetkőzős előadásoknál, itt is megjelenik a hánytatás és a sírás. De nem bontakozik ki, nem itatja át az egész előadást. Szükség volt arra az egy mondatra. (zsomb)
Matrac nélkül is működhetne az előadás. Ilyen helyzetben már nincs szükség tárgyakra. Higgyenek magukban az alkotók. A humor forrásához nem kell használniuk külső eszközöket. A feszültségoldó játékosság a színészi játékból is megszülethet. (deka)
Finalul a fost prea brusc, nu doar datorită absurdului compoziției, dar și pentru că am păstrat toată comunicarea sacră, am încercat să nu fac zgomote, dar brusc trebuia să aplaud. (elisa)
Lehet még fokozni? (kata)
Én szembenéztem a matraccal és úgy éreztem... ismerem!
De ugye a „kaméleon test” nem a csalogató ággyá válást jelenti? A test miért csak egy bálványként jelenik meg? Testünk felvállalása vallomást jelent!? (zsomb)
Trebuie să maii văd spectacolul pentru a mă decide ce nu am înțeles. La acest prim nivel, cred că am fost extrem de egoistă și am fost mai mult atentă la afectul meu, nu la o descifrare rațională a obiectelor sau discursului dansant. Poate o soluție pentru experimentul acomodării mai ușoare la public ar putea fi reducerea numărului de spectatori?! (elisa)
Egy matrac táncol a színpadon.
You know...I just love my PLAYFUL body...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése