szerda, szeptember 19

MĂDĂLINA DAN & MIHAELA DANCS - (ANTI)AGING

Már az első percekben magunkénak érezzük az előadást. Itt vagyunk Gyergyóban, 2012. szeptember 16-án, a dance.movement.theatre fesztiválon – mondja Mădălina és Mihaela a kamerának. Céljuk, hogy minden fellépést rögzítsenek, üzenetet hagyjanak maguknak, és azt harminc év múlva elővegyék. A jelent szeretnék konzerválni a jövő számára, az élet pozitív elfogadását mutatják be, hogy 2041-re is jusson belőle. A két színésznő jó humorral beszél a próbákról, az előadásról, saját személyiségükről. Irónia és önreflexió, jókedv és mélység keveredik a hangjukban. Magukat játsszák, de mégis adnak az egésznek egy keretet, egy koncepciót visznek bele, ettől lesz valóban színházi minden mozdulat. Nyíltan mernek beszélni a nőiességükről, a szakmájukról, az életről – nincs benne önámítás, a játékból mégis derű sugárzik, ami ránk, nézőkre is hat. Mi is a „kreatív szanatórium” tagjai lehetünk, ezt bizonyítja az alkotók felénk irányuló gesztusa. Az előadás végén mi is üzenhetünk, belenézhetünk a kamerába, mosolyoghatunk, tanácsokat adhatunk a harminc évvel idősebb önmagunknak. (deka)

Nagyon jó az előadás szövege. A két lány ügyesen helyzetbe hoz minden mondatot, játszanak a csendekkel. Behozzák a konkrét valóságot, ezzel ügyesen maguk után “húzzák” a nézőket. (kata)

Spectacol născut din dorința de a inversa raportul reflexiv asupra trecerii timpului.De dată aceasta, nu e vorba de o rememorare bazată pe fotografiile din album și însoțite de “Îți mai aduci aminte”, căci raportul este al unui prezent în care se produce și înregistrează video amintirea unei zile de 16 septembrie din cadrul Festivalului “Dance.Movement.Theatre” (cadru mereu actualizat cu fiecare reprezentație). Scopul este de a accentua spiritul tânăr, mereu în alta parte și cu alte vise.Principiul este al unui “ sanatoriu creativ pentru destindere, deconectare, confort psihic, vitalitate,menajare și conservare pentru viitor”. Astfel, spectacolul are un aer tonic, un fel de “sunt pregătit” pentru “urmatorul prezent”. Este o harta afectiva a viitorului, așa cum este el imaginat de cele 2 tinere. Ritmul mărturiei personale este presărat cu umor, ironie și senzația de improvizație.Pleci zâmbind de la spectacol , un zâmbet pe care îl poți înregistra pe același suport video cu cel al momentului artistic, care îți devine moștenirea anului 2041.(elisa)


Inkább ötlet, mint kivitelezés. Az előadás már jóval a kezdés előtt feldobja a labdát – olyan kérdésre mutat rá, ami mindenkit foglalkoztat –, de a „labda elgurul”. A mozgás leválik a témáról és – amellett, hogy helyenként tecnikailag is unalmas – öncélúvá válik, nem ad semmit hozzá ahhoz a játékos kérdésfelvetéshez, amivel kezdtek. (kata)




Spectacolul naște o provocare, oare ne vedem în 2041(?). De ce abia la final a existat îmbrățișarea și în timpul evoluției nu părea că ar exista o comunicare afectivă între cele doua?(elisa)

Tényleg ez az, amit harminc évvel idősebb magunknak mutatni akarunk? (kata)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése