Az előadás kifejezően használja a közhelyessé vált
tehetségkutatók iránti iróniát. Szembesít azzal, hogy a média hatására a
mindennapi rituálék produkciókká válnak. Állandóan versengünk a környezetünkkel
és önmagunkkal. Mindent ki akarunk értékelni, mindenről véleményt szeretnénk
mondani, minden lépést az elismerésért teszünk. (deka)
A közösen és egyszerre végzett mozgássor pillanatai
elegánsan mutatnak a színpadon. Megfogó a humor, a finoman használt irónia.
(réka)
Az egyéni vívódásokkal ellentétben, a kapcsolatok
bemutatására pontos és erős eszközöket találtak. (zsomb)
Bonyolult dolgok fogalmazódnak meg nagyon egyszerű
eszközökkel: értékelünk, ítélkezünk, kakaskodunk. Másban a szálkát, magunkban a
gerendát. Közben meg mindenki ugyanúgy. Minden csak nézőpont kérdése. Poroljuk
már ki végre azt a szőnyeget. (kata)
A mozdulatsorok ismétlődése és kombinációja csak akkor
működik, ha nem izzad a koncentrációtól. Olyan elszomorító azt látni egy
színészen, hogy a többiek mozgását fürkészi, nehogy összegabalyodjon
sajátjával. (réka)
Zavaró lehet, mikor könnyen értelmezhető jelenetek után, nem
kap a néző eligazítást, hogy mi is történik a színpadon. (zsomb)
Az ötödik „térdhajlatnál” már én is becsípődtem. (deka)
A cím az előadás alatt végig “keresteti” magát, és az
előadás végére ígért megvilágosodás elmaradt. A kakast sajnos nem pillanthattuk
meg valamilyen technikai gubancból adódóan, így bizonyos hiányérzettel távozott
a közönség a nézőtérről. (kata)
Az előadás megkérdőjelezi a művészetet. Vajon sikerül neki
megválaszolnia? Milyen struktúra szerint szerveződnek a jelenetek a
kakasrajzoló által képviselt érték ellenpontozása érdekében? (réka)
A műfaji határok közti átjárás követhetetlenné teszi az
előadást. Az alkotók túl sokat akarnak egyszerre megmutatni. A színpadkép nem
irányítja a figyelmünket. Magunknak kell eldönteni, hogy mit nézzünk. Ha nem a
jó irányt választjuk, lemaradunk? (deka)
Ha egy előadásban az alkotók ilyen sok nyelvet használnak
(harcművészet, festészet, tánc, szöveg, csend, stb.) töredékesen, össze tud-e
állni egy egységes és érthető egésszé? Néha kapaszkodó nélkül marad a néző.
(kata)
Előadásinfók
.jpg)
„Az előadást Hokusai, a XIX. századi japán festő géniusz története
ihlette.” Ez nem egy kamu-előadás. Igaz volt benne minden pillanat: tényleg
zúgott a hajszárító, a nyál elpárolgott a vasalón. A kakast is megpillantottuk,
vagy nem?
Nádor Tibor: Egyedül táncolok. Egyedül rajzolom meg a kakast. Nem kell technika. Nem kell semmi. Egyetlen perc, egyetlen kakas – egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése